A magyar zene

„A magyarok a legkülső ágai a nagy ázsiai zenei kultúra ezeréves fájának, melynek gyökerei számos, különböző nép lelkéből táplálkoznak Kínától, Közép-Ázsián át, végig a Fekete-tengerig."

Kodály Zoltán

A magyar dalt első ízben egy 11. századi krónikás említi, aki leírja, mennyire meglepte a Velencéből Magyarországra érkezett Szent Gellért püspököt az a különleges dallamú magyar ének, amelyet egy szolgálólány dalolt. Sajnos, ebből az időszakból nem maradt fenn kotta világi zenéről.

A középkori Magyarország egyházi zenéjéről már pontosabb adatok vannak. Ekkor már rendszeres tanítás folyt a kolostori iskolákban, templomokban. Ugyanakkor regősök, dalnokok, lantosok tartották ébren a zene és a dal iránti érdeklődést. A 14. és a 15. században sok zenész lett vándor előadóművész, akiket igriceknek hívtak. A lantosokat és hegedűsöket, akik régi legendákat vagy aktuális eseményeket szedtek versbe és énekeltek meg, regősöknek neveztek.

A késő reneszánsz időszak

A 16. és 17. században a magyar zene központja Erdélyben volt, amely mentes maradt a török megszállástól. Az első énekes könyveket Kolozsvárott nyomtatták. Az egyik legismertebb lantkísérettel játszó dalnok Tinódi Lantos Sebestyén (1505-1556) volt, aki 1554-ben tette közzé 23 éneket tartalmazó Cronicáját.

Tinódi Lantos Sebestyén és énekeskönyvének borítója

Azonban hosszú ideig az első egyetlen magyar zenész, Bakfark Bálint lantos volt, akinek neve meglepő módon kevésbé ismert a legtöbb magyar ember előtt. Bakfark ifjúságát Szapolyai János, erdélyi fejedelem udvarában töltötte. Kevés kézirata maradt fenn. 

Bakfark Bálint ábrázolása a Lyonban megjelent első lantoskönyvének címlapján, kétoldalt a lyoni érsek és a Bakfark-család címerével

A barokk korszak

A 18. század kezdetét a Rákóczi-szabadságharc jellemezte. Ebben az időszakban a nemzet figyelemre méltó folklórt teremtett. A kuruc dalok a magyar zene gyöngyszemei közé tartoznak, de nagy részük csak a szájhagyományban létezett. Csak később gyűjtötte és jegyezte le őket Pálóczi-Horváth Ádám, 1813-ban. A költő Thaly Kálmán sok olyan verset és dalt írt, amelyek a kuruc-korszakra emlékeztetnek.

Pálóczi-Horváth Ádám   és   Thaly Kálmán

 A kuruc korszak egy különleges hangszert is alkotott, a tárogatót. Ez egy kettős rezgő nyelvű, fafúvós hangszer, átható hanggal. Először csak a harcoló csapatok számára adtak vele jeleket, de később a csatában megfárad harcosok szórakoztatására is használták.


A tárogató

 A klasszikus korszak
A 18. század közepétől nyugati irányzatok tűntek fel a magyar zenében. Új korszak kezdődött, amely Magyarország eredeti zenei örökségének "megferőzését" hozta magával. A magyar zeneszerzők, idegeneket utánozva, nyugati mintájú dallamokat komponáltak. Az arisztokrácia palotáiban külföldi zenészeket alkalmaztak.
 A verbunkos - toborzó tánc

A század végén jellegzetes zenei stílus született. A császári hadsereg katonáinak toborzására a katonai bizottságok cigánybandákat szerződtettek, hogy a fiatalokban felébresszék a lelkesedést a katonalélet iránt. A verbunkos gyökerei a hajdú táncokra nyúlnak vissza.

A verbunkos stílus legkiválóbb zeneszerzője s tolmácsolója Bihari János cigányprímás volt (1769-1827). Bihari visszatért a kuruc kor zenéjéhez és azt verbunkos stílusban ötvözte. Ugyancsak Bihari szerezte a régi kuruc dallamokon alapuló, híres Rákóczi indulót, melyet később Liszt és Berlioz írt át.

Bihari János

 A magyar opera kezdetei

1837-ben változni kezdett a zenei divat. Ekkor nyitották meg a pesti Nemzeti Színházat, amelynek első zenei igazgatója Erkel Ferenc (1810-1893) volt. Ő lett később Magyarország legismertebb opera-szerzője. Ő teremtette meg az igazi, magyar, nemzeti operát. Erkel legfontosabb művei az 1844-ben komponált Hunyadi László és az 1861-ben alkotott Bánk bán.

Erkel Ferenc

A magyar himnusz
A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az
 
 
„Itt az írás forgassátok,

 Érett ésszel, józanon.

(Kölcsey)
 
jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává.
 
A Himnusz kottájának eredeti kézirata
 A magyar nóta

 Bihari halála után különböző cigányzenekarok "dinasztiákat" hoztak létre és népszerűsítették a népdal jellegű nótákat. Olyan szerzők írták ezeket, mint Egressy Béni, Rózsavölgyi Márk (ő alkotta a csárdást), Dankó Pista (1858-1903), a cigányprímás, Fráter Lóránt (1872-1930), Balázs Árpád (1874-1941) és Farkas Imre.

Egressy Béni   és   Rózsavölgyi Márk

Ebben az időben az átlag lakosságnak a nóta töltötte ki zenei szükségletét. A nóta ugyan nem népdal, mivelhogy ismerjük a szerzőjét, és mivel a szerző olyan hangközöket használ, amelyek az igazi népdalban nem fordulnak elő. Azonban a nóta magyar, egyszerű és bizonyos hangulatban bárki örömet vagy vigasztalást találhat abban, ha énekli, vagy meghallgatja. Sok nóta vált tartósan népszerűvé.

Dankó Pista   és   Fráter Lóránt

A Szózat
Versét Vörösmarty Mihály 1836-ban írta meg. A költeményre Egressy Béni írt zenét 1843-ban, amikor annak megzenésítésére Bartay András, nemzeti színházi igazgató pályadíjat tűzött ki. A mű ősbemutatójára 1843. május 10-én került sor a Nemzeti Színházban. A Szózatot második himnuszunknak is nevezik. Sokáig vita tárgya volt, hogy a Himnusz vagy a Szózat legyen a nemzeti himnuszunk. 1843-ban a Pesti Hirlap a költeményt „a nemzet béke s hadi dalának” nevezte.
 
Egressy Béni: Szózat - Egykorú szólammásolatok a Nemzeti Színház régi kottatárából
Romanticizmus a zenében

Magyarországon a zenei romanticizmus irányzata 1860 körül kezdődött. Első képviselője Mosonyi Mihály (1814-1870) volt. Mosonyi neve igazságtalanul félig feledésbe ment, csakúgy mint művei, köztük a Szép Ilonka és az Álmos című operák.

Mosonyi Mihály

Ezzel egyidőben hangversenyvirtuózok kezdtek fellépni Európa hangversenytermeiben, mint például Reményi Ede és Joachim József. Reményi egyébként Brahms zenei fejlődését befolyásolta. Meghívta, hogy csatlakozzon hangversenykörútján. Ez volt a kezdete Brahms művészi pályájának. Ezen a körúton kezdett a művész magyar dallamokat gyűjteni, amelyek nagy hatással voltak a stílusára, és ez ösztökélte arra, hogy megírja a Variációk egy magyar népdalra című darabját, majd néhány évvel később a Magyar táncok művét.

Reményi Ede és Johannes Brahms

Brahms egész tevékeny életét a magyar zenével és magyar zenészekkel kapcsolatban töltötte el. Közéjük tartozott Liszt Ferenc (1811-1886) is.

Liszt magyar apától és osztrák anyától született, s bár sohasem beszélt magyarul, büszkén fejezte ki ragaszkodását hazájához, amikor ezt mondta:

"Jóllehet nem beszélek, sajnos, magyarul, de szívemben és lelkemben magyar akarok maradni a bölcsőtől a sírig. A magyar zenei kultúra fejlesztéséért akarok dolgozni."

Liszt volt a "zongora Paganini-je". Művészi stílusú zongora muzsikát komponált zenekar számára. Magyar Rapszódiái igen értékes mintái azon magyar dallamok visszaadásának, amelyeket ő népdaloknak hitt.

Lisztnek mint zongoraművésznek vitathatatlan a kiválósága. Zenei előadó soha nem hódított meg akkora hallgatóságot, mint ő.

Szimfonikus költeményei közül a Hungária (1854) képviseli leginkább a magyar zenei kifejezési formákat. Magyar jellegű zenekari és kórusművei közé tartozik a Magyar Kantáta című sorozata. Erős hazafias mű, amelyet a magyar függetlenségi harc sugallt.

Lisz Ferenc (Barabás Miklós festménye)

 A késő romantika korszaka

A 19. század vége felé a budapesti zeneakadémia kibővítette a zenekari hangszerek tanszékét és új operaénekesi tanszéket létesített. Az akadémia professzoraként alkalmazta többek között a gordonkás Popper Dávidot, a hegedűs Bloch Józsefet, a zeneszerző és hangverseny-hegedűs Hubay Jenőt. Az akadémiáról kikerült operaénekesek közül meg kell említeni:

Medek Anna, Basilides Mária, Haselbeck Olga, Gyenge-Roselle Anna, Némethy Ella, Sebők Sári, Sándor Erzsi

nevét.

A zeneszerzői szakon végzettek között volt:

Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Dohnányi Ernő,

és az operett nagy alakjai:

Huszka Jenő, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Szirmai Albert.

A magyar zene - következő oldal    

 

vissza a címoldalra





 
 
Nagy-Magyarország melyik területén élsz?
Eredmények
További szavazások
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 


osszefogas.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!