Magyar utazók, felfedezők
 

 

 

Brentán Károly

(Komárom, 1694 - Genova, 1752)

Jezsuita hittérítő, utazó. Indián törzsek megtérítésén és oktatásán dolgozott a mai Ecuador, Kolumbia és Peru területén. Felfedezőutakat vezetett Quitoból Panamába illetve Quitoból az Andokon át az Amazonas torkolatáig.

 

 

 Éder Xavér Ferenc

(Selmecbánya, 1727 - Besztercebánya, 1773)

Jezsuita hittérítő, Dél-Amerika-utazó.

 

Jelky András

(Baja, 1738 - Buda, 1783)

Kalandor, világutazó.

 

gróf Benyovszky Móric

(Verbó, 1741 - Madagaszkár, 1786)

Első volt, aki számos szigetet fedezett fel a Csendes-óceánon. Nagystílű kalandor, akit még pályája kezdetén elfogtak az oroszok az orosz-lengyel háborúban, majd később internáltak egy kamcsatkai erődben, ahonnan megszökött. Bolyongott a Csendes-óceánon, majd Madagaszkár szigetén telepedett le, ahol hadsereget szervezett és azzal elfoglalta az egész szigetet Franciország számára. A benszülöttek, akikre mély benyomást tettek cselekedetei és személyisége, Madagaszkár alkirályává választották.

 

Czernacki Vazul

(Turja, 1781 - ?)

Utazó, nyelvész. Beutazta Törökországot, Kis-Ázsiát és Oroszországot, mialatt nyelvismereteit gyarapította.

 

Kőrösi Csoma Sándor

(Csomakőrös, 1784 - Dardzsilling, 1842)

A tibetológia megalapítója.

Azzal a szándékkal indult Ázsiába, hogy megtalálja a magyarok legendás hazáját. Kőrösi Csoma eredetileg azért kelt útra erdélyi otthonából, hogy megtalálja a honfoglalás előtt elvesztett magyar törzsek nyomát, de a körülmények eltérítették céljától és helyette Tibetbe ment. Több mint öt évet töltött tibeti kolostorokban. Öt év után került elő a világ első tibeti szótárával. Negyedik tibeti útján, amikor végre kapott valami információt a yougar népről (akik esetleg a magyarok rokonai voltak), malária-fertőzést kapott és meghalt.

 

Bölöni Farkas Sándor

(Bölön, 1795 - Kolozsvár, 1842)

 

Bölöni sokat foglalkozott egy keleti utazás kérdésével, de az az orosz politikán megbukott. Így kézséggel vállalkozott - Béldi Ferenc gr. társaságában teendő nyugat-európai útra, amely kibővült egy Észak-Amerikába tett utazással.

 

Balázs Gábor

(Kászonfeltíz, ? - ?, 1887)

Honvédelmi minisztériumi tisztviselő, utazó. Dél-Amerikában utazott.

 

Jerney János

(Dorozsma, 1800 - Pest, 1855)

A magyarság őstörténetét kutatva kelet-európai utazást tett a Fekete-tenger mellékén, amelynek eredményeként megállapította Levédia és Etelköz feltételezett helyét, valamint a magyarság parthus eredetét, a török népekkel való nyelvi-etnikai rokonságát.

 

gróf Viczay Héder

(Hédervár, 1807 - Hédervár, 1873)

 

Utazó, amatőr régész, gyűjtő, főispán, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos. Útjai során eljutott Olaszországba, Görögországba, Egyiptomba és Törökországba is.

 

Magyar László

(Szombathely, 1818 - Ponto do Cuio, 1864)

 

Földrajzi felfedező. Tengerészkadétként eljutott Brazíliába. Bejárta a Karib-tengert, Dél-Amerika belsejében tervezett felfedező utat.

 

 

Reguly Antal

(Zirc, 1819 - Buda, 1858)

 

Néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugorisztika egyik képviselője. 1839-ben Németországon, Svédországon át Finnországba ment és a lappok között etnográfiai anyagot gyűjtött. A finnugor népek között gyűjtött anyagot betegsége miatt már nem tudta feldolgozni.

 

 

Görgényszentimrei primor Berzenczey László

(Kolozsvár, 1820 - Budapest, 1884)

Politikus, őshazakutató, utazó volt, az első magyar, aki körbeutazta a Földet.

 

Duka Tivadar

(Dukafalva, 1825 - Bournemouth, Anglia, 1908)

Orvos, hodnvédszázados. Indiában végzett kutatásokat.

 

Xántus János

(Csokonya, 1825 - Budapest, 1894)

Természettudós, utazó, néprajzkutató.

Először 1852-ben Londonból ment az Egyesült Államokba. Itt vált elismert természetrajzi gyűjtővé. 1852 júniusában érkezett New Yorkba. Majd a Mississippi menti St. Louisba került.

1853 márciusában lehajózott a Mississippin, és meglátogatta a New Orleans-i magyarokat. Itt jutott tudomására, hogy az Iowa államban magyarok által alapított New Buda (ma: Davis City, Iowa) környékén sok magyar földhöz jutott. Xántus azt tervezte, hogy ő is földet szerez és farmer lesz. Ezzel a szándékkal érkezett New Budára 1854. augusztus közepén. Bejárta a vidéket, és ekkor kezdte meg a préri növényeinek, állatainak gyűjtését, preparálását a pesti Nemzeti Múzeum részére. Miután birtokszerzése meghiúsult, kiábrándultan hagyta el Új-Budát. 1855 augusztusában. Ismét visszatért St. Louis-ba.

1868-ban Xántusnak lehetősége nyílt, hogy részt vegyen az osztrák-magyar kelet-ázsiai expedícióban. Ceylon szigetén hónapokig tanulmányozta a szingalézek kultúráját, Singapore, Bangkok után az expedícióval eljutott Kínába és Japánba. Xántus 1869 októberében megvált az expedíciótól és a továbbiakban mint a magyar közoktatási minisztérium önálló gyűjtője folytatta útját Borneóba, ahol a dajakok földjén végzett hosszas kutatómunkát, végül 1870 nyarán Jáva szigetén töltött 3 hónapot.

 

Vámbéry Ármin

(eredeti neve: Wamberger Hermann)

(Dunaszerdahely, 1832 - Budapest, 1913)

1857-ben indult el első törökországi útjára, ahol öt évet töltött. Majd 1862-ben a világhírnevet hozó második keleti útjára. Dervisnek öltözve jutott el Perzsia fővárosáig, Teheránig, majd inkognitóját megőrizve, egy Mekkát megjárt zarándokcsapathoz csatlakozva ért Hivába, Buharába és Szamarkandba. A mintegy 1500 kilométeres út során olyan világba nyert bepillantást, amely az európaiak számára szinte teljesen ismeretlen volt. Ráadásul a térség utolsó független éveiről adhatott leírást, mivel néhány év múlva Közép-Ázsiának ezt a részét bekebelezte a terjeszkedő cári birodalom. Egyike volt az utolsóknak, akik a még érintetlen Keletet, a nomád és városlakó népeknek a nyugati civilizációtól elzárt életét láthatták.

Vámbéry egyike volt azoknak, akik a finnugor nyelvrokonsággal szemben a magyar nyelv török eredetét hirdette.

 

 

Hopp Ferenc

(Fulnek, 1833 - Budapest, 1919)

1882 és 1914 között öt Föld-körüli utazása volt. Főképp Kelet-Ázsia, Kína, Janán, India érdekelte.

 

gróf Széchenyi Béla

(Pest, 1837 - Budapest, 1908)

Földrajzi utazó Kelet-Ázsiában, Széchenyi István fia.

1855-1857-ben bejárta Angliát, Franciaországot és Itáliát. 1858-ban Zichy Jenő társaságában a Balkán országait és a görög szigetvilágot kereste fel, 1862-ben Károlyi Gyulával utazott az Amerikai Egyesült Államokba és Kanadába. 1877. decemberében egy kutatócsoport élén indult el Triesztből Bombay felé. A tudományos expedíció eredeti célja Belső-Ázsia tanulmányozása volt. 1878 februárjában eljutott Szikkim, Bhután és Tibet határvidékére, felkereste az Irrawaddy deltáját, majd Jáva tűzhányóit tanulmányozta. Innen Szingapúron át Hongkongba, majd Sanghajba hajózott. 1878 nyarán Kreitner társaságában külön utazást tett Japánban, eljutottak a legészakibb szigetre, Hokkaidóra is. Tokió közelében megmászták a 3776 m magas Fudzsijamát. Feltehetően ő volt az első magyar, aki feljutott a japánok szent hegyére.

 

gróf Zichy Jenő

(Sárszentmihály, 1837 - Merán, 1906)

Ázsia kutató.

Saját költségén több tudományos expedíciót szervezett és vezetett Oroszországba, Ázsiába a Kaukázusba, a magyarság eredetének felkutatására, neves tudósok részvételével.


 

gróf Teleki Sámuel

(Sáromberke, 1845 - Budapest, 1916)

Felfedező, a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője.

Teleki szerény keretek közt hozzájárult Afrika történetéhez. 1888-ban kelet-afrikai expedícióra indult és felfedezte a lefolyás nélküli sós tavakat, melyeket Rudolf és Stefánia tavaknak neveztek el. Talált egy aktív vulkánt is, amelyet viszont róla neveztek el. Teleki útjai Afrikában 3000 km-t tettek ki, rendkívül nehéz terepen, ahol azt is felfedezte, hogy a nagy tavak és Abesszínia között nincsenek Hold-hegyek, mint azt korábban hitték.

 

dr. Kepes Gyula

(Bereg vármegye, Vári, 1847 - Budapest, 1924)

Orvos, az osztrák-magyar északi-sarki expedíció egyetlen magyar tagja.

 

Déchy Mór

(Pest, 1851 - Budapest, 1917)

Utazó, geográfus, földrajzi felfedező, a Kaukázus egyik első kutatója.

 

Téry Ödön

(Temes megye, Óbéba, 1856 - Budapest, 1917)

A magyar turistamozgalom egyik megalapítója.

 

Bíró Lajos

(Tasnád, 1856 - Budapest, 1931)

Zoológus, Pápua Új-Guinea növény- és állatvilágának első tudományos feldolgozója.

 

Pápay Károly

(Pápa, 1861 - Görz, Ausztria, 1893)

Néprazjkutató, az obi-ugor népek kutatója.

 

Stein Aurél

(Pest, 1862 - Kabul, 1943)

Magyar származású Kelet-kutató.

1900-1901-ben tette meg első belső-ázsiai expedícióját. Kelet-Turkesztán homoksivatagjában végzett régészeti munkálatokat, melynek során a homokba temetett ősi városok romjaira bukkant, mint Loulan, Miran stb.

Második belső-ázsiai expedíciója (1906-1909) a Kína és a belső-ázsiai sivatagok határán fekvő oázisvárosba vezetett, Tunhuangba régi nevén Szacsou, ahol az Ezer Buddha Barlangtemplomok találhatók. Vallási kegyhelye volt ez a buddhista zarándokoknak. Még 1902-ben Hamburgban vett részt egy orientalista kongresszuson, ahol Lóczy Lajos magyar tudós előadásában olyan erővel ecsetelte az Ezer Buddha Barlangtemplomokat, hogy az igen felkeltette Stein érdeklődését.

Stein Aurél harmadik belső-ázsiai kutató munkája során (1913-1916) bejárta Turkesztánt (ma Hszincsiang-Ujgur autonóm terület) egészen a Gobi-sivatagig és a Kuen-Lun hegység vidékét.
Bár második hazája Anglia volt, mert ott kapott megbízásokat, és a sikerek után állampolgárságot is, sőt a király lovaggá ütötte, ő megmaradt mindvégig magyarnak érzelmileg és nyelvében is. Olyan ihlető példaképei voltak, mint Körösi Csoma Sándor, avagy Lóczy Lajos geológus, geográfus, akinek köszönhette életművének koronáját, a Tunhuang megismertetését a világgal.

Éppen újabb kutató-útjának előkészületekor érte a halál Kabulban 1943. október 28-án. Sírján (mely a kabuli keresztény temetőben található) ez áll:
"A man greatly beloved" (Nagyon szeretett ember volt).

 

Fenichel Sámuel

(Nagyedegyed, 1864 - Stephansort, Új-Guinena, 1893)

Régész, ornitológus, néprajzi és természettudományi gyűjtő. 1891-ben új-guineai gyűjtőútra indult, ahol ott is maradt haláláig.

 

gróf Széchenyi Andor

(Pest, 1865 - Nieder-Ollwitz, 1907)

Világutazó.

1888 és 1890 között bejárta a Déli-tenger szigetvilágát, 1891-ben pedig a Szomáli-földet. 1892-93-ban Oroszországon, Perzsián és Indián keresztül Kínába utazott.

 

Almási György

(Felsőlendva, 1867 - Graz, 1933)

Utazó, Ázsia-kutató, állattani és néprajzi gyűjtő.

 

 

Jankó János

(Pest, 1868 - Borszék, 1902)

Földraj- és néprajztudós. Nyugat-Szibéria hanti (osztják) népességének kutatója.

 

Cholnoky Jenő

(Veszprém, 1870 - Budapest, 1950)

Földrajztudós, író, tanár.

Az igazi sikert és a nemzetközi elismerést az 1896-98-ig tartó kínai kutatóút hozta meg számára. Kínában és Mandzsúriában hidrográfiai és geográfiai kutatásokat folytatott. Tapasztalatait A Sárkányok országából c. munkájában tette közzé.

 

Pápay József

(Nagyigmánd, 1873 - Debrecen, 1931)

Nyelvész, a magyar finnugorisztika jelentős képviselője. Zichy Jenő harmadik expedíciójának tagja, az obi-ugor népek és nyelvek kutatója volt.

 

Kalmár Jenő

(Csermely, 1873 - Pozsony, 1937)

Afrika-kutató, néprajzi gyűjtő.

Nevéhez fűződik Hátsó-Kamerun kikutatása, feltérképezése.

 

Kittenberger Kálmán

(Léva, 1881 - Nagymaros, 1958)

Afrika-kutató, zoológus, író.

  

 

Almásy László

(Borostyánkő, 1895 - Salzburg, 1951)

Utazó, Afrika-kutató, felfedező.

Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette, ekkor a híres Darb el-Arbain ősi karavánút, a "Negyven nap útja" egy szakaszát fedezte fel újra. Életének fordulópontja volt ez a kalandos autóút, a sivatagi szerelem kezdete. 

Almásy a következő évtizedben az ismeretlen Szahara, különösen a Líbiai-sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Bekapcsolódott az elveszett kincses oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura kutatásába.

1932-ben Almásy expedícióját a fiatal angol arisztokrata, Sir Robert Clayton East-Clayton segítségével szervezte meg a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf Kebir (Nagy Fal) területére. 

A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Sikerült ugyanis egy bennszülött útmutatása alapján a harmadik vádit, az akáciák völgyét (Wadi Talh) megtalálnia, így Zarzura három völgye - Almásy szerint - legendából va lósággá vált.

Almásy legjelentősebb felfedezései azonban azok az őskori sziklaképek ("Az úszók barlangja") , amelyeket ekkor talált a Gilf Kebir területén és az Uweinat-hegység Ain Dua forrása feletti sziklaüregekben. 

A következő években Almásy hatalmas sivatagi területeket térképezett és kutatott fel Egyiptom és Szudán sivatagi területein. 

"Ha állt is valamelyik oldalon egyáltalán, azt gondolom, igazából magyar volt." (Jean Howard  az angol titkosszolgálat egykori munkatársa)

 

 

Székely Tibor

(Szepesszombat, 1912 - Szabadka, 1988)

Felfedező, eszperantista, író, ügyvéd.

Dél-Amerikában, Ázsiában és Afrikában tett nagyobb utakat.

 

Rockenbauer Pál

(Budapest, 1933 - Naszály, 1987)

Természetjáró, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés megteremtője.

Forgatott a világ minden táján, vízen, földön, és „levegőben”, a teljesség igénye nélkül: Nepál, India, Óceánia, Észak- és Dél Amerika, Pamir, Kilimandzsáró, első magyarként filmezett az Antarktiszon, és a sort még lehetne folytatni. Munkássága nem csak a filmvásznon teljesedett ki, több könyv szerzőjét is tisztelhetjük benne (Amiről a térkép mesél, Magyarok az Antarktiszon, stb.).

 

Jakabos Ödön

(Nyújtód, 1940 - Brassó, 1979)

Utazó, író.

Kőrösi Csoma Sándor útvonalát akarta végigjárni és dardzsilingi sírját felkeresni.

Kitűzött életcéljának megfelelően 1972-ben indult Jugoszlávián, Bulgárián, Törökországon, Irakon, Kuwaiton át Indiába, majd Pakisztánon, Iránon, Törökországon és Jugoszlávián át érkezett haza 1973-ban.

 

vissza a címoldalra





 
 
Nagy-Magyarország melyik területén élsz?
Eredmények
További szavazások
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 


osszefogas.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!